Az Én Patchwork Világom

Évekkel ezelőtt gyermekeim, kik látván amerikai filmek ágytakaróit, csillogó szemeiket rám vetették és én rögvest tudtam, mi a teendőm. Patchwork takarót kell készítenem! Akkoriban még nem voltak készen kapható quiltek, sem előre legyártott, patchwork hatást keltő anyagok-csak a filmek. Így minden különösebb előképzettség nélkül vágtam bele első takaróikba, amiről csak annyit tudtam, hogy romantikusnak kell lenniük. Bevallom, megszenvedtem. Az örömük viszont kárpótolt, így folytattam foltvarró ténykedésem, amikből aztán a következő képeken látható dolgok születtek. Sajnos mára csak a töredékéről maradt fent fotó, hála a windows-nak.
Akkor, 2001 tájékán, egyedülálló módon kombináltam a "riseliőt" a foltvarrással, ami azóta sem talált követőre. Talán, mert túl macerás vagy félelem attól, hogy a bele fektetett munka nem éri meg anyagilag. Ki tudja?
A rózsák mintája megegyezik az erdélyi asszonyok által varrt vászonlepedők csipkéivel. Köszönet érte, így ismeretlenül is.

Nos ezeket a patchwork takarókat még el tudtam adni, így  másoknak is sikerült reményeim szerint örömet szerezni.
Az utolsó foltvarrásos működésem egy kabát volt. Épp pakolásztam az elajándékozandó ruhadarabjainkat, amikor rátaláltam a 90-es évekbeli egyik zakószerű, kosztümszerű bordó kabátomra, ami az évek múlásával és terjedelmem növekedésével már nem volt hordható állapotban és akkor, e tény feletti szomorkodásom ködfelhőjébe bepattogott egy fergetegesen vidám gumilabda (így nevezem a hirtelen mindent megváltoztató szemléletet). A "labdára" az volt rápingálva, hogy újítsd fel! Így  előkapartam az általam sajnos soha ki nem dobott, apró fecninyi anyagdarabokat és nézegettem, mit is tudnék ezzel a kabáttal és a rengeteg pár centis anyaggal kezdeni.. Első lépésként szépen szétszedtem a kabátkát elemeire: ujjak, gallér, zsebek, eleje, hátulja. Mikor ezzel kész voltam, irány a varrógép. A fecniket elkezdtem rávarrogatni a szétszedett elemekre. Elsőként az ujját készítettem el, mivel az volt -szó szerint-a legkézenfekvőbb, így már láthattam, hogy kb. milyen lehetne a végeredmény. A látvány tetszett és bár egy hétig tartott, de a kabát ismét hordható állapotba került. A legnagyobb egybefüggő darabokat fekete mű velúr-bársony anyagból készítettem, a hátoldalára pedig beillesztettem egy fűzős részt, a bohóka kedvéért.
Került bele szatén, bársony, krepp, válltöméses blúzok különféle anyaga, szári, némi bútorszövet,..
A végeredmény:

Meglehetősen feltűnő kis darab lett, dehát melyikünk akar láthatatlan lenni a tömegben?

DOBOZOK MINDENKINEK

Csatangolás avagy hogy érezhették magukat Tóthék dobozolás közben?

Piros romantikus

Egy kicsit kiruccantam a dobozok világába, főként a régi kalapdobozok izgatták fantáziámat, amikbe oly sok minden belefért. Abszolúte praktikus utazótáska, nem csak kalapcsodáknak. Íme az első hírnökök, amik még meglehetősen nehezen készültek, mivel a vastag kartonpapír hajtogatása nem mindennapi energiáimat vette igénybe-főleg, hogy a bal kezem félig béna:(

Igyekeztem korhű maradni, mind a formát, mind a szerelvényeket illetően

Viszont manapság nem olcsó mulatság a dobozolás: egy jó tartású dobozhoz minimum két nagy kartonlap kell (400,-Ft/db), kétoldalú ragasztó(1000,-Ft/db) és technokol(400,-Ft/db). A nem látható anyagok után jön a külcsín, ami szintén egy kisebb vagyon. Amennyiben szerencsénk van és netán ezzel keresnénk a kenyérre valót, akkor az pont meglenne. Munkadíjról ne is álmodjunk. Tóthék se tették.

 Vert csipkés kombináció