Az Én Patchwork Világom

Évekkel ezelőtt gyermekeim, kik látván amerikai filmek ágytakaróit, csillogó szemeiket rám vetették és én rögvest tudtam, mi a teendőm. Patchwork takarót kell készítenem! Akkoriban még nem voltak készen kapható quiltek, sem előre legyártott, patchwork hatást keltő anyagok-csak a filmek. Így minden különösebb előképzettség nélkül vágtam bele első takaróikba, amiről csak annyit tudtam, hogy romantikusnak kell lenniük. Bevallom, megszenvedtem. Az örömük viszont kárpótolt, így folytattam foltvarró ténykedésem, amikből aztán a következő képeken látható dolgok születtek. Sajnos mára csak a töredékéről maradt fent fotó, hála a windows-nak.
Akkor, 2001 tájékán, egyedülálló módon kombináltam a "riseliőt" a foltvarrással, ami azóta sem talált követőre. Talán, mert túl macerás vagy félelem attól, hogy a bele fektetett munka nem éri meg anyagilag. Ki tudja?
A rózsák mintája megegyezik az erdélyi asszonyok által varrt vászonlepedők csipkéivel. Köszönet érte, így ismeretlenül is.

Nos ezeket a patchwork takarókat még el tudtam adni, így  másoknak is sikerült reményeim szerint örömet szerezni.
Az utolsó foltvarrásos működésem egy kabát volt. Épp pakolásztam az elajándékozandó ruhadarabjainkat, amikor rátaláltam a 90-es évekbeli egyik zakószerű, kosztümszerű bordó kabátomra, ami az évek múlásával és terjedelmem növekedésével már nem volt hordható állapotban és akkor, e tény feletti szomorkodásom ködfelhőjébe bepattogott egy fergetegesen vidám gumilabda (így nevezem a hirtelen mindent megváltoztató szemléletet). A "labdára" az volt rápingálva, hogy újítsd fel! Így  előkapartam az általam sajnos soha ki nem dobott, apró fecninyi anyagdarabokat és nézegettem, mit is tudnék ezzel a kabáttal és a rengeteg pár centis anyaggal kezdeni.. Első lépésként szépen szétszedtem a kabátkát elemeire: ujjak, gallér, zsebek, eleje, hátulja. Mikor ezzel kész voltam, irány a varrógép. A fecniket elkezdtem rávarrogatni a szétszedett elemekre. Elsőként az ujját készítettem el, mivel az volt -szó szerint-a legkézenfekvőbb, így már láthattam, hogy kb. milyen lehetne a végeredmény. A látvány tetszett és bár egy hétig tartott, de a kabát ismét hordható állapotba került. A legnagyobb egybefüggő darabokat fekete mű velúr-bársony anyagból készítettem, a hátoldalára pedig beillesztettem egy fűzős részt, a bohóka kedvéért.
Került bele szatén, bársony, krepp, válltöméses blúzok különféle anyaga, szári, némi bútorszövet,..
A végeredmény:

Meglehetősen feltűnő kis darab lett, dehát melyikünk akar láthatatlan lenni a tömegben?

DOBOZOK MINDENKINEK

Csatangolás avagy hogy érezhették magukat Tóthék dobozolás közben?

Piros romantikus

Egy kicsit kiruccantam a dobozok világába, főként a régi kalapdobozok izgatták fantáziámat, amikbe oly sok minden belefért. Abszolúte praktikus utazótáska, nem csak kalapcsodáknak. Íme az első hírnökök, amik még meglehetősen nehezen készültek, mivel a vastag kartonpapír hajtogatása nem mindennapi energiáimat vette igénybe-főleg, hogy a bal kezem félig béna:(

Igyekeztem korhű maradni, mind a formát, mind a szerelvényeket illetően

Viszont manapság nem olcsó mulatság a dobozolás: egy jó tartású dobozhoz minimum két nagy kartonlap kell (400,-Ft/db), kétoldalú ragasztó(1000,-Ft/db) és technokol(400,-Ft/db). A nem látható anyagok után jön a külcsín, ami szintén egy kisebb vagyon. Amennyiben szerencsénk van és netán ezzel keresnénk a kenyérre valót, akkor az pont meglenne. Munkadíjról ne is álmodjunk. Tóthék se tették.

 Vert csipkés kombináció

ÉLETEM ELSŐ CSIPKEKÖTÉSE

Itt folytatnám hát első csipke kötésem kesernyés történetét. Miután sehonnan nem kaptam instrukciót (egyébként a biztonság kedvéért mielőtt a blogba kezdtem volna, megnéztem, valóban megjelent-e ezen ügy kapcsán feltett kérdésem a "segítőkész" oldalakon), így úgy gondoltam, ha már megcsinálom, akkor csakis a legjobb anyagból. Legyen színátmenetes!
El is jutottam a megfelelő fonalig, több éjszakai alvást ezzel  sutba vágva, mivel azért a fonal ára is meghatározó volt.
 Érthetetlen módon a színátmenetes fonalak 99 %-a ellentmond a természetességnek. Hogy jön például össze "roses" néven futó fonalnál a piros és a lila vagy épp a rózsaszín, sárga, lila?

Fonal megtalálva, megrendelve, Édesanyám régi kötőtúje előkeresve és idegtépő várakozás. Azért idegtépő, mert internetes rendelés előtt nem tapinthatod, nem láthatod valódi színét, csak egy netes képet látsz, ahol a fonal színe(i) erősen torzulnak, mondjuk azért, mert a számítógépem haldoklik:((
ÍME:

A biztonság kedvéért mindkettőből rendeltem, mert hát, ki tudhatja, élőben, milyen is lesz.
..., és megérkeztek! Csodaszépek!
Ideje volt nekilátni. Botor módon úgy gondoltam, teljesen felesleges előbb más fonalon kipróbálni a mintát, mert mi van akkor, ha rögvest sikerül?
Tévedtem, de sebaj. Első nekifutásra le kellett nyelnem  keserű piruláimat. Nem túlzok, ha azt mondom, megszállottan próbálkoztam. A szomszéd néni nem is értette, mi bajom. Minek akarok én csipkét kötni? Szerinte egyébként ezt horgolni kell. Én meg nem akartam kibillenteni egyensúlyából.
Egyik nap azonban döbbenten vettem észre, hogy pont úgy néz ki az ölembe leejtett művem, mint a képeken és onnantól indián táncot jártam, kezemmel és számmal csatakiáltásokat imitálva rohangáltam az 52 négyzetméteres lakásban.
Viszont jó lett volna, ha az alábbiakat egy szakavatott közli velem segítségképpen:
-a mintát mindenképp próbáld ki egy maradék fonállal, amit nem sajnálsz és tudod, hogy úgyse kötnél belőle semmit, mert mondjuk ex-anyósodtól kaptad ajándékba és rihtig csúnya színe van.
-időnként egy elütő színű cérnát fűzz bele az általad jónak ítélt, elkészült mintasorba, hogy ne kelljen állandóan az egészet lebontani. Én speciel, nem tudtam számolni a szemeket, mikor bontottam:((
Kell hozzá egy nagyon nagy tű, egy teljesen más színű cérna vagy fonál. A  tűvel átvezeted eme fonalat a kötőtűn lévő szemeken és nyugodt szívvel haladhatsz tovább.
Így nézett ki készülő állapotban:

Ölembe ejtve/épp feladni készültem..

Épp fűzöm bele a vezérfonalat, aminek színe fehér

Fehér fonál, nagyon nagy tű

 

 

Fehér fonál- a vezéregyéniség

Nagyobb darabon két vezérfonál

:



Aztán ilyen lett:

Ez itt a "blokkolás" előtti halmazállapot, amiről csak sejtettem, hogy mi is lehet.
 Íme a leírás:
"Blokkolásnak hívják, amikor a kész darabot, pl horgolt terítőt formára szárítják. Ehhez kell szigetelőhab törölköző, gombostű. A szig. habra ráterítjük a törölközőt, és a kimosott terítőt nedvesen, kifeszítve rögzítjük a gombostűkkel, és szárítjuk. "
Forrás: http://www.hoxa.hu/?p1=forum_tema&p2=78814
Hát én szigetelő habnak az ágyat használom, ráterítettem egy fehér lepedőt, a kész kendőmet*  kicsit beáztattam hideg vízbe, majd óvatosan kinyomkodtam belőle a vízet. A kendő egyik felét/háromszögét pedig gombostűvel rögzítettem az ágyamhoz, számomra megfelelő módon kifeszítve.
 Lásd itt.

 Kétségtelenül vannak benne hibák, de lányaimnak nagyon tetszik és számomra ez a fontos.
Ha már mindkét felét "megformáztam" és össze is illesztettem, akkor készítek egy újabb képet.
Arról még nincs sejtésem, hogyan fogom összeeszkabálni, de erre is találunk valami megoldást. Az emberi lelemény határtalan.

*A kendő mintája Kieran Foley, ír tervező munkája-sajnos csak személyes/egyszemélyes használatra lehet felhasználni.